2015. január 29., csütörtök

Kae Westa: A démon és a papnő

Eredeti cím: ez mivel magyar szerzőtől van
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Műfaj: fantasy, kaland, romantikus
Története: Egy alternatív világban játszódik a történet, ami a középkori világunkhoz hasonlít. Csak azzal ellentétben ez teljesen békés hála a Szellemek útmutatásának. A Szellemek olyan természetfelettiek, akik vezetik az embereket és bizonyos emberek segítségére bocsátják erejüket. Főleg a kegyeltjeikkel igen bőkezűek. Ezért a papok és papnők igen különleges szerepet játszanak ebben a világban és ellenben a megszokottal, itt harcosaik is vannak. Létezik ezenkívül még két rend: a Koronások és Szárnyasok rendje, ami egyszerű emberekből áll, de ők felelősek a békéért. Azt még fontos tudni, hogy a mágia ebben a világban szigorúan tilos és mocskos praktikaként büntetik a használatát. Ennyit a világról, főszereplőnk Mortua, egy harcos papnő és a szellemek kegyeltje. Egyik nap visszahívják kiküldetéséből azért, hogy segítsen megújítani egy pecsétet, ami egy gonosz papnőt tart fogságba, aki mágussá vált. Társául egy új jövevényt kap, Valiant, aki egy másik világból származik és állítása szerint egy démon, de szeretne békés életet élni és a rend tagja lenni. Kettejük kalandjával kezdődik a történet és válik egyre bonyolultabbá.
Vélemény: A történetet nézem csak akkor 5/5-öt adnék rá, mert szerintem az nagyon jól sikerült. Szépen felépített világ, kalandos utazások, sok harc, érdekes események és a romantikát sem vitte túlzásba az írónő. A nyelvezete is szép, nem darabos és magával ragadja az embert. Volt 1-2 leírás, ami hosszabbra sikerült, mint kellett volna de ez nem vesz el az értékéből. Viszont az, hogy elsőkönyves íróval van dolgunk meglátszik, mivel vannak hibái a könyvnek. Első könyvként ez igen erős és minden elismerésem az írónőé. A külföldiek között is nehéz ilyet találni. A gondom (bár lehet ez csak az én véleményem) leginkább a szereplőkkel és a szerelmi szállal volt. Túl sok volt a szereplő és míg sokat megszerettem, sokat még csak meg se tudtam jegyezni, holott többször segítette hőseinket, de annyira jellemtelenre sikeredett, hogy kevertem másokkal. Kedvenc szereplőim között egyértelműen ott volt Valian. Nagyon jól felépítették a karakterét és bár sok titok maradt körülötte, de a végére sem lett az a nyálas hősszerelmes, mint sok könyvben ez előfordul. Kicsit féltem, hogy csak név szerint lesz démon, de aztán kiderült, hogy nem. Jó kis karakter lett. A másik kedvencem Lyr egy lovag volt, aki igen gyengén kezdett, de minél többet szerepelt, annál jobban imádtam. Egyrészt, mert nem szerette főhősnőnk (de erre majd kitérek) illetve Loghor nagymester is érdekes karakterre sikeredett. Volt még több kedvencem is és hát sajnos a legtöbbet ki is nyírták, mert miért ne…hisz szeretem őket. Akivel meg nem tudtam dűlőre jutni az főhősnőnk Mortua volt és Erkai (alias Kai) a nagy szerelme az elején. Mortua egész jól indított, bár voltak idegesítő megnyilvánulásai, de érdekes karakter volt egészen egy pontig. Amikor már nagyon beindultak az események használhatatlan volt, csak Valian után csorgatta a nyálát (na ilyenkor mi van azzal a nagy első szerelemmel? akiért nyavajogtál az elején) és amikor a csávó visszautasította feletébb undok volt vele. Oké, nem azt vártam el, hogy jópofizzanak, de amikor megmentette az ő és Kai fenekét akkor még a démon volt a hibás, hogy miért „kényszeríti” harcra Kai-t. (hát igen, csata közben az normális ha egy férfi sikoltozik és semmire sem jó. adj neki tanácsot és te leszel a hibás, mert csinált is valamit) És amikor már Kai végre nem sikoltozott a harctéren, mint valami szende szűz, hanem csinált is valamit, akkor Mortua arra gondolt, hogy nem bocsátja meg Valiannak, ha elesik, mert biztos az ő provokálása miatt lett ilyen. (véletlen sem, mert neked akart impozálni) Na ez csak néhány dolog volt az idegesítő megnyilvánulásaiból a vége felé. Sajnáltam, mert érdekes karakter is lehetett volna belőle. Kai pedig… semmi jellem, egy kedves és ártalmatlan gyógyító, aki Mortua első szerelme volt és így meg is lett a szerelmi háromszög. Mondjuk az írónőnek nagy taps, hogy nem azt csinálta, mint manapság az összes YA Fantasy író, hogy erőltette a szerelmi háromszöget. Csak annyira volt benne, hogy előrébb mozgassa Mortua és Valian kapcsolatát, nem is vett el sok időt a sztoriból. Pont megfelelő volt. Összeségében a Démon és a papnő egy érdekes történet volt, ha lesz folytatás én mindenképp elolvasom. Bár nem biztos, hogy ez a könyv az újraolvasandók közé kerül, de előfordulhat, mert a sztori és néhány karakter mindenképp megérdemli.
Borító: 5/4

Könyv értékelése: 5/4

2013. június 12., szerda

Kendare Blake: Anna sorozat - Vérbe öltözött Anna


Eredeti cím: Anna dressed in Blood
Kiadó: Geopen Kiadó
Kiadás éve: 2012
Műfaj: fantasy, horror, romantikus
Története: Főszereplőnk Cas Lowood szellemekre vadászik és őket helyezi örök nyugalomra. Apja is ezzel foglalkozott és halála után a fiú még inkább a munkába temetkezik. Anyja nap, mint nap segíti, hisz boszorkány léte miatt rendelkezik egy kis spirituális erővel. Egyik nap Cas régi ismerősüktől kap egy hívást egy különös szellemtől, aki egy kisvárosban kísért. Végül úgy dönt utána néz. Be is épül a helyi középiskolába és már kezdené feladni, de egyszercsak a városszéli elhagyatott házban találkozik Annával, aki sokkal agresszívabb és veszélyesebb, mint azt el tudta képzelni. Innentől kezdve elhatározza, hogy mindenképp levadássza.
Vélemény: Azért kezdtem el, mert sok jót hallottam róla, valamint sokan azt írták, hogy hasonlít az Odaátra, ami nagy kedvencem. Egy egyszerű kikapcsolódást vártam tőle, de sokkal többet kaptam. Bár tényleg hasonlít az Odaátra, de mégse annak koppintása, csak az alaphelyzet egyezik meg. A szellemvadászatok bemutatása és a felkészülés rá különösen élvezetes volt. Kissé féltem, hogy most fiú szemszögéből fogom olvasni a történetet, mert eddig csak legtöbbször negatív tapasztalatom volt (káromkodással és nagyképűsködéssel akarták velem elhitetni, hogy fiú szemszögéből írják a történetet) Itt kellemeset csalódtam. Még sokkal jobb volt, mintha egy lány szemszögéből írták volna. Az írónő stílusa könnyed, mégis a fiúkra jellemző szlenget/felfogást használja. Cas karaktere meg különösen szimpatikus. A történetért is odavoltam, hisz bár volt, amit ki lehetett találni mégis meg tudott lepni. Ami kicsit meglepett az a romantika. Nem gondoltam volna, hogy lesz ebben a könyvben mégis raktak bele. Először kissé bizarr volt, aztán mégis megkedveltem. Különösen tetszett, ahogy bemutatta Cas és Anna kapcsolatát és mélyen megérintett. Amikor Anna története kiderült különösen sajnáltam szegény lányt. A végére meg nem számítottam. Bár olyan lezártnak hatott, mégis van második kötete, amit mindenképp el fogok olvasni, hisz ezt sem bírtam letenni. 
Borító: 5/5
Könyv értékelése: 5/5

Kerstin Gier: Időtlen szerelem - Zafírkék


Eredeti cím: Liebe geht durch alle Zeiten - Saphirblau
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2011
Műfaj: fantasy, iskolai élet, vígjáték, szerelem
Története:
A könyv ott folytatódik, ahol az előző abba maradt. Gwendolyn és Gideon a gyóntatófülkében ülnek és csókolóznak, mígnem egy vízköpődémon meg nem zavarja őket. Vagyis Gwendolynt, mert nem csak a szellemeket, hanem a démonokat is látja. A lány élete innentől kezdve egyre bonyolultabb. Nem elég, hogy új démonbarátját nem tudja lerázni, egyre nehezebb feladatok hárulnak rá, emellett egyre több titok és kérdés merül fel, amit magának kell kinyomoznia. Ha ez még nem lenne elég Gideon viselkedése sem könnyíti meg a helyzetét, hisz hol flörtöl a lánnyal, hol ridegen viselkedik vele, mint egy idegennel. Mi lesz így Gwendolynnal?
Vélemény: Jó régen olvastam az első kötetet, de még tisztán emlékeztem rá, hisz nagyon tetszett. Egyszerű és könnyed, nem tartalmazott semmi mély gondolatot, mégis annyira megfogta az embert, hogy máris tovább akarta olvasni. Ezek mellett ráadásul nagyon jó kikapcsolódást nyújtott. Ez nem volt másképp ezzel a kötettel sem. Olvastatta magát és nehéz volt letenni. Gwendolyn szemszögéből olvashatjuk a történetet és olyan könnyeden és élvezhetően teszi ezt, hogy emiatt még élvezhetőbb lesz a könyv. Bár kicsit furcsa benne, hogy a történet még csak 1 hete játszódik, de a két főhős már fülig szerelmes egymásba. Mellesleg most máshogy álltam Gideonhoz is, hisz az első kötetben nagyon bírtam, most nem tudtam hova tenni, ezzel a szeret-nem szeret viselkedésével. De a kötet végén Paul egy mondata(amiben kifejezi, hogy Gideon olyan, mint egy szuperhős, de az érzelmeit nem tudja kezelni) mindent megmagyarázott. Tetszik benne az is, hogy a főszereplők pont olyanok, mint amilyennek korukhoz képest lenniük kell. Néhány romantikus könyvre jellemző, hogy próbálnak a szereplőknek mély gondolatokat/érzelmeket adni, ami korukhoz végképp nem illik, erre csak nevetséges és sablonos lesz. Itt pont úgy reagálnak és viselkednek, ahogy azt első szerelemkor szokás. Leslie egyre nagyobbat nő a szememben, hisz bár az első kötetben olyan extra szereplő érzést keltette, most rájöttem fontos, hisz sokat segít Gwendolynnak és visszarántja őt az önsajnálatból vagy a cukormázas álmokból. Nem csak a szereplők, hanem maga a történet is fejlődött, hisz az előző kötetben azért valamivel egyszerűbb volt. Itt több a kérdés és minél többet tudunk annál inkább bele lehet bonyolódni. Különösen tetszik a fejezetek előtt lévő szövegek/bejegyzések az Őrzőktől. Érdekes információkat ad a történethez, valamint elgondolkoztat, hogy mik lesznek később. A vége nagyon nyitott lett és az epilógusnak köszönhetően még több kérdésem van, mint az elején. Összességében imádtam ezt a könyvet is és elképzelhető, hogy hamarosan beszerzem az utolsó kötetet is.
Borító: 4/5
Könyv értékelése: 5/5

2013. január 3., csütörtök

Marie Lu: Legenda Trilógia - Legenda



Eredeti cím: Legend - Legend Trilogy
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2012
Műfaj: sci-fi, disztópia, kaland, szerelem
Története: 
A jövőben járunk, ahol megszűnt létezni az egységes Amerika. Észak-Amerika két hadban álló nemzet lett: a Köztársaság és a Kolóniák. A történetünk két szálon fut. Az egyik szál June-é, a 15 éves zseni lányé, aki a Köztársaság reménye. A másik szál pedig Day-é, a 15 éves fiúé, aki a köztársaság legkeresettebb bűnözője. Nem ismerik egymást, sose találkoztak egészen addig, míg Day egyik akciója során megsebesít egy Metias nevű tisztet, aki a következő napon meg is hal. Methias nem más, mint June bátyja. Day a gyanúsított, így a lány elhatározza bármit megtesz azért, hogy megtalálja bátyja gyilkosát és megbosszulja a halálát. De tényleg csak ennyiről lenne szó?
Vélemény:
Az alapsztori rögtön megfogott és olvastam jó kritikát is róla. Illetve a Goodreads-en is egész jóra volt értékelve, most meg amúgy is a disztópiás könyvekhez volt/van hangulatom, ezért megvettem és belekezdtem. Örülök, hogy megvettem. Nos, akkor a történet... Általában 10-20 oldal után el tudom dönteni, hogy ez a könyv tetszeni fog vagy nem. Azt figyelem, hogy mennyire jön be az írásmód, karakterek, mennyire köt le a történet. Itt mindegyik rögtön teljesült. A történet nagyon érdekes és a világ is, amit Marie Lu felépített nekünk. Mint minden disztópiás könyvben a nagyhatalom sose olyan kedves, mint hiszed. De azért erre én se gondoltam volna. Bár már az elejétől kezdve éreztem, hogy itt lesz valami, de mégis meg tudott lepni, ami plusz pontot érdemel. A sztori se nem túl lassú, se nem túl gyors. Úgy halad, ahogy haladni kell. Nem erőltetett, sőt, teljesen bele tudtam magam élni. Bár a Kolóniákról és a Patriótákról nem sok mindent tudunk meg, de tökéletesen bemutatja az általa felépített világot. A hiányzó részeket szerintem a többi kötetben fogja bemutatni/taglalni, hisz ez egy trilógia. Akkor a karakterek: a két főszereplő Day és June rögtön a szívemhez nőttek és könnyen tudtam velük azonosulni. Day-el a legkönnyebben, hisz élveztem, hogy végre nem egy ömlengő, romantikus hősről olvasok, hanem egy egész reális fiúról. Sokat szenvedett és mégis talpra tudott állni és kiállni a családja mellett és abban, amiben hisz. Ő fogott meg a legjobban. Illetve az, ahogy bemutatja az eseményeket. Egyszerűen imádtam. A leglehetetlenebb helyzetekből is kikerült és akármi történt erős maradt. De megmutatta az érzelmes, kedves oldalát is. És végre egy pasi, akinek nem az a fő gondja, hogy hány csajt gyűjtsön be vagy hogy áll rajta a ruha. Illetve nem a tipikus titokzatos és szexi, aki sötét titkot rejt. Persze más karakterekkel is találkoztam, akikre ezek nem vonatkoznak, de egyre ritkábbak az ilyen gyöngyszemek. Illetve attól is emberibb, hogy vannak hibái még akkor is, ha született zseni. Akkor jöjjön June. Végre egy csaj, akinek nem az van a homlokára írva: "Várom a szőke herceget fehér lovon, hogy megmentsen." Ő is egy zseni, okos, jól képzett mégsem egy Mary Sue. Miért? Mert annak tűnik, de valójában nem tökéletes. Annak ellenére milyen okos, néha elég naiv tud lenni. És kezdetben lenéző, de még az is megérhető, ha azt vesszük milyen környezetben nőtt fel. Ő egy elég erősen fejlődő jellem, hisz a végére teljesen megváltozott. Illetve azt szerettem benne, hogy milyen akaratos és nem áll meg, míg el nem éri a céljait és kitart az elvei mellett, de nem vakon és felismeri a hibáit. A mellékszereplők szintén jók, még a negatív karakterek sem idegesítettek fel, ami szintén plusz pont, hisz valamikor annyira béna az ellenség, hogy röhögnöm kell. Itt nem. Persze, mint minden történetnek ennek is vannak hibái. Elsősorban a szereplők életkora nem igazán feküdt. Hisz ilyen gondolkodással inkább 17 évesnek tűnnek, mintsem 15 évesnek. Bár Day-t még meg lehet magyarázni miért, de June-t nem igazán. Mégsem olyan zavaró tény ez. Illetve a másik hiba, hogy Day és June kapcsolata kicsit gyors nekem. Alig voltak együtt pár napot máris egymásba szerettek.  Mégsincs bajom vele, sőt imádom őket együtt. A kapcsolatuk egyáltalán nem nyálas, hanem aranyos és érezni, hogy még alakulnia kell. És az szintén pozitívum, hogy a romantika nem ment a történet rovására. Itt a főszereplőknek nem csak azon jár az esze, hogy a másik mit csinál és hogy vele legyen, hanem ettől nagyobb gondjai vannak. Illetve van egy gondom még vele. Túl rövid, és túl hamar kivégeztem és a végén megmaradt az az érzés, hogy: Olvasni akarom a második kötetet! Ami sajnos még nem jelent meg Amerikában, de január végére várható és remélem itt is minél hamarabb megjelenik. Összességében úgy érzem egy új kedvenc született.
Borító: 4/5 (csak azért, mert hozzászoktam a történet miatt. Amúgy nem annyira jött be)
Könyv értékelése: 5/5 (mindenhol így értékelik, így visszatérek én is rá. A régebbieket majd átírom ilyen értékelésre.)

2011. május 21., szombat

Cassandra Clare: Végzet ereklyéi - Üvegváros



Eredeti cím: City of Glass - The Mortal Instruments 3.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2011
Műfaj: fantasy, kaland, romantikus
Története: 

A könyv ott folytatódik, ahol a második abba maradt. Clary megtudja, hogy ébreszthetné fel az édesanyját. Ehhez viszont Idrisbe kéne mennie. Őt ez nem tartja vissza, viszont bátyja, Jace ellenzi. Mindenképp vissza akarja tartani ettől a lányt és ennek érdekében még hazudni is hajlandó. Clary ennek ellenére eljut Idrisbe de ott nem az várja, amire számít. Mindenki ellenséges vele és egyetlen társra az árnyvadász Sebastianban lelhet. Ha ez nem lenne elég Simon, Clary vámpír barátja bajba kerül. Az új inkvizítor bebörtönözteti és rá akarja venni, hogy hamisan valljon. Valentine eközben folytatja terve véghez vitelét és ez egy eddig nem látott csatához vezet.
Vélemény:
Cassandra Clareben most sem kellett csalódnom. A helyszínek eszméletlenek. Nem tudom, hogy tud valaki ennyire különleges helyszínekett megálmodni és ilyen részletesen leírni azokat. A szereplők szintén fantasztikusak. Jobban megismerjük az eddig kevésbe ismert szereplőket. (Ezalatt Alecet és Isabellt értem) Új szereplőket is kapunk, akiknek a jelleme érdekes és mindig okoznak meglepetést. Nekem a legnagyobbat Sebastian okozta. A történet most is érdekes és magával ragadja az embert. Egyszerűen alig bírtam letenni a könyvet. Szerintem ebbe a könyvben vannak a legjobb csaták is. És végre befejeződik a Valentine ügy illetve Jace és Clary kapcsolata. A könyvnek (mint ez előző köteteknek) az a legnagyobb előnye, hogy van benne kellő humor, de komolyság is. Bár ebbe a kötetben több komolyság van, mint humor, de nem kell félni, mert ugyanúgy élvezhető. És én még azt szeretem benne, hogy ez nem az a "tetettet komoly" történet, ami komolynak, véresnek akar tünni, de nem tudunk a szereplőkkel együtt érezni. Minden karakter indítéka, érzései tökéletesen átjönnek és még a velejéig romlottakat is meg lehet érteni. Még ha nem is logikusan gondolkodnak. Valentine szintén kellemes meglepetés volt. Egy másik oldaláról ismertük meg. Gonosznak még mindig gonosz, de máshogy tekintek rá, mint korábban. Ő az egyik legjobban kidolgozott gonosz, akit ismerek. Csak annyit tudok mondani, hogy várom már a 4. kötetet, amiben egy új rész kezdődik. És természetesen ez a könyv is nagy kedvencem. 
Borító: 5/5
Könyv értékelése: 10/10 

Ha a lustaság fájna, akkor ordítanék

A cím magáért beszél. Tavaly is és ebben az évben is voltak olyan időszakaim, amikor több könyvet olvastam el, de kimaradtak kritikák, mert nem volt időm vagy kedvem. Összevissza írtam kritikákat és így újabb vagy régebbi könyvekről nincs kritika. Most összegyűjtöttem magamnak egy kis listát és elkezdem pótolgatni a kritikákat, ahogy időm engedi.
Még nem írtam kritikát:
- Rachel Cain: Morgenville-i vámpírok 1. - Üvegház
- Rachel Cain: Morgenville-i vámpírok 2. - Élőhalottak bálja
- Sarwat Chadda: Billi SanGreal 1. - Az ördög csókja
- Suzanne Collins: Éhezők viadala 1. - Éhezők viadala
- Maggie Stiefvater: Mercy Falls farkasai 1. - Remegés
- Cassandra Clare: Végzet ereklyéi 3. - Üvegváros  (most pótolva)
- Becca Fiztpatrick: Csitt, csitt 1. - Csitt, csitt

2011. május 14., szombat

Patricia Briggs: Megszólít a hold



Eredeti cím: Moon Called - Mercy Thompson  1.
Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2011
Műfaj: fantasy, kaland, romantikus
Amiért elkezdtem olvasni: Elég kevés könyv szól a vérfarkasokról. A könyvek 3/4-e vámpírokról szól. Amikor láttam, hogy végre egy új sorozat és olvastam a könyvkritikákat tudtam, ezt nekem is el kell olvasni.
Története: Mercy Thompson egy egyszerű sivatagi kisváros autószerelője. De ez csak a látszat. Ő egy Járó. Amikor akar képes prérifarkassá változni. De az ő fajtája ritka. Mellette lakik az ottani vérfarkas falka alfa hímje, Adam. Az ő szabályaihoz muszáj alkalmazkodnia, ha békében akar élni. Próbál mindig békés, feltűnésmentes lenni, de egyik nap egy fiatal vérfarkas betoppan hozzá és munkát keres. Megsajnálja a fiút, ezért ad munkát neki, de ezzel események sorozatát indítja el. Adam-et majdnem megölik és a lányát, Jesse-t elrabolják. Mercy kénytelen visszatérni nevelőapjához és régi szerelméhez.
Vélemény: Az első fejezeteket olvasva teljesen átlagos sztorinak tűnik. De már akkor is leköti az embert. De a történet fokozatosan beindul és megismerjük a Patricia Briggs által épített világot. Ebben a világban a természetfeletti lények egymás mellett élnek hol ellenségként, hol barátként viszonyulnak egymáshoz, de mindenképp figyelnek arra, hogy ne leplezzék le őket. De amióta a világ egyre modernebb, egyre nehezebb a dolguk és fokozatosan kezdik felfedni a világ előtt kilétüket. Ez is oka a fő konfliktusnak a műben. A világ szerintem nagyon jól és logikusan fel van építve, ami mindenképp leköti az embert. De vannak a műnek hibái is. Nekem a legfeltűnőbb, hogy a karakterek kidolgozottsága hagy némi kívánni valót maga után. Bár megismerjük a karakterek jellemét nagy vonalakban, de mélyebben nem. Mondjuk ez még megbocsáltható egy első kötetben. Bár mások mondtak egyéb hibákat is, de nekem ez volt és többet nem nagyon vettem észre. Ami viszont nagyon tetszett, hogy mélyről megismerjük a vérfarkasok falkáinak felépítését, viszonyulását egymáshoz, világhoz és hogy itt tényleg igazi vérfarkasokról van szó. Nem kis kutyusokról, akiket simogatni lehet, megvédik az embereket és mindig hűségesek. Nem. Itt bemutatják, hogy megváltoztatja a vérfarkaslét az embert és hogy nem olyan veszélytelenek.Az is plusz pont, hogy nem tizenévesek a főszereplők. Ha jól vettem ki Mercy a huszas évei közepén jár. A többiek meg már azon jóval túl vannak, de kinézetileg nem. Adam karaktere különösen tetszett és Mercyvel se volt nehéz azonosulni. Bár olvastam, hogy Anita Blake-hez hasonlítják, de nem igazán mondanám annak. Ebbe nincsen se szex, se erotikus jelenet és Mercy is másabb karakter, mint Anita.  Összességében egy szórakoztató könyvet ismerünk meg, ami a kedvenceim közé került.
Borító: 3/5 (borító alapján biztos nem vettem volna meg.
Könyv értékelése: 10/9 (egy pontot levontam a karakterek miatt.)

Megjegyzés: Most már a könyvkritikáim jobban kidolgozva fogom közölni. Őszintén szólva a sok jó könyvkritika mellett az enyém eltörpül és fejlődnöm kell. :D